Nektár a növények nektármirigyei által kiválasztott édes, cukortartalmú folyadék, melyet a rovarok (méhfélék, hangyák, legyek stb.) mint értékes energiaforrást, táplálékot gyűjtenek. A méhek váladékuk hozzáadásával ebből készítik a mézet.
A hazánkban tenyésző virágos növényeknek csak kb. 9%-a nem termel nektárt. A nektármirigy rendszerint a virágban található, kivételesen azonban másutt, pl. a levélen is lehet ( tavaszi bükköny, bálványfa, barack, pusztai kutyatej ).
A nektár kiválasztás a növény leghathatósabb csalogató berendezése amellyel nemcsak magához édesgeti a megporzásra hivatott rovart (méhet), hanem a virágba való behatolásra és hosszabb rövidebb ideig tartó ott-tartózkodásra is kényszeríti, miközben elvégzi a megporzást is.
A nektár alkotórészei: víz, cukor. ízesítő és illatosító, festő és ásványi anyagok, szerves és szervetlen savak. A nektár édességét és sűrűségét a víz és a cukor aránya, valamint a benne oldott cukrok milyensége határozza meg. Cukortartalma növényfajonként és fajtánként nagyon változó: 20-70% közötti. Az időjárási tényezők is nagymértékben befolyásolják egyrészt a nektár képződését és mennyiségét, másrészt sűrűségét és cukortartalmát is. A nagyobb cukortartalmú nektárból a méhek több mézet tudnak készíteni. Az egy virág által 24 óra alatt termelt cukormennyiség a cukorérték. Ez is fajonként változik, de befolyásolja a talaj összetétele és nedvessége, a hőmérséklet, a levegő páratartalma, a napsütés, és a párolgás is. Legkiválóbb mézelőnknek a fehér akácnak a cukorértéke 1,0. Ez azt jelenti, hogy az akác egyes virága 24 óra alatt 1 mg cukrot választ ki. A fehérhere cukorértéke már pl. csak 0,04, a lóheréé 0,08, az őszibaracké 1,8, a málnáé 7,6. A nektár képződése néha már a bimbóban megindul, rendszerint azonban csak a kinyílott virágban. A megtermékenyülés után a nektártermelés megszűnik, sőt a rovarok által el nem hordott nektár is újra felszívódik. A hazai mérges növények nektárja, valamint a belőle készült méz sem a méhekre, sem az emberre nem mérgező.